Eljutottam végre, hogy leírjam a tapasztalatom: Az, hogy egy öröm volt vele lenni / edzeni, az nem kifejezés. Nem az a „csináld, mert ez egy edzés, még ha belehalsz, akkor is” stílussban zajlott az óra, ami megjegyzem úgy elrepült, hogy észre sem vettem, hanem élveztem minden másodpercét, és amikor éppen nem, akkor kiöltöttem rá a nyelvem.
Na, most mondhatjátok, hogy ez gyerekes viselkedés, de annyira baráti volt a hangulat az első másodperctől, hogy úgy éreztem, megengedhetem magamnak. A soft spotokat azonnal kiszúrta, már a bemlegítés közben, tehát előtte nincs titok.
A profizmusa lenyűgöző. Azt hittem, ismerem a testem, és a reakcióimat helyzetekre, de ő ezt egy jó pár szinttel feljebb emelte. Mennyei érzés volt olyan izmokat érezni, vagyis a helyüket, amiket ezer éve nem kapcsoltam be. Nevettünk, viccelődtünk, mintha mindig is ismertük volna egymást…Köszönöm, Gergely Kaposvári – nem fenyegetés, igéret, hogy mi még találkozunk.